Március vége, Budapest, napsütés, +7 fok. Széttaposott, koszmintával díszített csizmaköltemények, mocskos télikabátok, kötött sapkák, bolyhos sálak, mindez trendi napszemüvegekkel megkoronázva. Néhány üdítő – tavaszi topánban, elegáns félcipőben, ballonkabátban, tavaszi mellénykében, rövidebb szoknyában, színesebb harisnyában realizálódó – kivételtől eltekintve ez jellemzi a városban mászkáló népségek ruhatárát. Arról már nem is beszélve, hogy minden fekete, fekete, fekete, pedig a télnek már jócskán vége.

A nap már ki-kisüt, és a hőmérséklet sem fagypont közeli. Persze a szél olykor durván hibernálja az ember lányát/fiát/kiskutyáját, ám ez mégsem lehet elegendő arra az istenadta nép számára, hogy a bizonyítványát magyarázza. Persze nem azt mondom, hogy tessenek fejvesztve rohanni a boltokba be és a polcokon mosolygó teljes új kollekciót magukra rántva távozzanak kockára fagyva, de végre tavasziasan, csak annyit, hogy nyissuk már ki azokat a ruhásszekrényeket és felejtsük el a kötött sálak, óriás pufi kabátok, elnyűtt csizmák fantáziátlan és lehangoló világát! Helyettük a közelgő évszaknak megfelelő ruhákat kaparjuk elő téli álmukból és azokat hordjuk egyelőre rétegesen, mert bezony, tavasz van emberek!

Ha a napszemüvegeket meg tetszettek találni, talán a többi is menni fog.

(kép: pinkdama)