„Konkrétan a Zara-ban történt az eset, és most a "kedves" és "szorgos" eladólányokat dicsérném pár szóban...Akinek nem inge ne vegye magára...Szóval, nő lévén, egy gyönyörű szandálba szerettem bele, amiből feltúrva a boltot (mert itt előfordul, hogy bármi bárhol megtalálható a egység területén belül...) csak egy eggyel kisebb számút találtam. Természetesen megkérdeztem az eladót, hogy van-e a méretemből, ő el is ment megnézni, de többet nem jött vissza...Amikor megtaláltam, közölte, hogy 'ja, akkor megnézi', elindult, visszajött és közölte, hogy nincs méret. Elszánt személy lévén, megkérdeztem még egy eladót, ő is elment, visszajött, közölte nincs méret. Ejj, szomorú..., kimenet a boltból tettem még egy próbát egy újabb eladóval, aki elment, és visszatért a szandállal a méretemben...Hmm, szerencsére ő tényleg eljutott a raktárig...Fő a lelkesedés, és ne csak a részemről!”
- anismejor a Csatatér a boltban - a legidegesítőbb butikjelenségek II. című poszthoz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
goldblum 2011.05.17. 21:00:46
Ilyenkor mi van? Operáltassam át előbb magam? És ffiként, női ruhában melyikbe engednének be? Szerencsére nem minden "alkalmazott" volt idióta, de a rossz emlék megmarad.
hopp-hopp 2011.11.21. 20:42:37
a váci utcai zará-ban viszont a kishölgy felkapta a telefont, megkérdezte, hogy akkor hol is a méretem - és a dolog hamar megoldódott. ugyanis az alle-ba küldött vissza :)).
megköszöntem a segítségét, és megjegyeztem, hogy onnan jöttem ide - lett belőle nevetés, és szabadkozás.
ez magyarország.