A mostanra családi vállalkozásként működő Mosómedve Wash & Dry egy "amerikai típusú" önkiszolgáló mosoda-hálózat négy mosodával Budapesten, ahol 6 évvel ezelőtt állítólag elsőként jelentek meg a piacon. A XIII. kerületi üzlet egy egészen pötty oldscool mosoda a falakon telis-teli otthon nyomtatott, cliparttal dizájnolt, majd felcelluxozott infókkal, használati utasításokkal, benne tíz és tizenöt kg ruhakapacitású mosógépekkel és szárítógépekkel. Mind 100 forintos érmével működik (ötszázast, ezrest vagy kétezrest válthatsz a falra szerelt automatával), ha viszel magaddal mosószert, akkor mosni a kisebb géppel 1000 Ft, egyébként plusz 100 Ft-ért kaphatsz a ruhádhoz egy adagot. Az öblítő ingyen van, de állítólag nem túl intenzív az illata. A nagyobb gépek hasonló elven 1500+100 Ft-ért cserébe működnek, mindkét típus fél óráig mos, ötször öblít, majd centrifugáz. Hétköznapi ruhákat, ágytakarót, szőnyeget, hálózsákot, paplant, párnát - cipőt ugyan nem, de hát hopp, könnyen belecsúszhat az egy ágyneműhuzatba, mellesleg úgyis minden saját felelősségre történik, a néni hivatalból csak eligazítani van ott, ez egy önkiszolgáló mosoda.

A mosás alatt, ha nincs jobb dolgod, leülhetsz egy műanyag asztalkához várakozni, ha a néni van bent, ejtőzés helyett tuti beszélgetni fogsz (témaskála: "életkörülmények és életviteli lehetőségek a szocializmustól máig - központban a család, érintve: kisállatok, stílus: pletyi pletyi pletyi") egyébként jellemzően inkább elmennek az emberek - nincs magazin, tv, kávé, zene, pedikűr, manikűr, kiskutya, szolárium, wifi, dizájn. (Kiállítás elhagyott zoknikból igen, ha esetleg...) Miután a mosás kész, szépen átpakolhatod a cuccokat a szárítóba, 16 perc 400 Ft, ennyit érdemes rászánni. De elviheted a ruhákat vizesen is, és fordítva: beugorhatsz csak szárítani is.

Állítólag van rá igény. Vannak törzsmosók, sok a fiatal, sok a férfi, rendszeres a külföldi. Hajléktalan jól megpakolt biciklivel egyszer volt eddig csak, "egyéniségek" jóval többször, mint pl. a zenész gyerek, aki dafke 5-10ezresekkel jön a nénit stresszelni, vagy a nő, aki szó nélkül bevágja nemez takaróját a gépbe, és készít belőle nem túl elégedetten manótakarót, esetleg az úr, aki gyapjút mos gyapjú mosószerrel, majd gyapjút szárít egy órán keresztül, illetve a saját vállalkozású mosónő, aki áthozza azokat ruhákat, amikhez már nincs kapacitása, de lélekjelenléte saját áron saját szolgáltatást reklámozni: lazán.

Ezzel a nénivel együtt (aki szerintem simán a hely lelke, nem mellesleg textilipari iskolát végzett, tehát ért mindenféle anyaghoz) egészen jópofa helynek tűnt ez a mosoda. Nem tartom valószínűnek, hogy valaha is megéri majd nekem ilyen helyre járni, de az otthoni hagyományos méretű gépbe be nem férő nagyobb cuccokkal, amiket a tisztító olyan árakért tisztít, hogy jó lesz az ágytakaró kávésan is, talán érdemes néha próbát tenni. Bár "a macskaszőrt azért teljesen ez sem szedi le"...