A múlt héten még megpróbáltam tízezer alatt nekem tetsző fekete öltönycipőt találni, amit végül feladtam ám 17-ért találtam egy elég jó csukát a Leonardóban. Nem is volt vele semmi baj, de mivel a második párt féláron lehetett venni, beszereztem mellé egy ötvenes évek futballcipőire hajazó olasz modellt is hétköznapi használatra. Eredetileg csak egy boltbejárást vagy akciócsomagot írtam volna a témából, de mivel ez utóbbi néhány nap alatt tönkrement gondoltam kapásból egy gyors beszámolót rittyentek belőle.

Szóval a helyzet az, hogy hétfőn már nem volt időm túl nagy kört futnom alkalmi fekete cipők után, ám szerencsére a Teréz körúton belebotlottam a Leonardóba, ahol 17 rugóért ezt a remek cipőt vettem meg:

Mivel a fényképzőgépem nem valami nagy szám, gondoltam egy konyhai csendélettel dobom fel a témát (itt egy másik kép). Amúgy belegondoltatok már, hogy a Casanova – mert hogy így hívják a cipőt – magyarul valami Újházy-t jelent?

Ezzel a párral semmi bajom nem volt eddig. Szerintem korrekt az ár, főleg hogy ennyiből még arra is futotta a cégnek, hogy beletegyen a dobozba egy nagy reklámszatyrot, egy cipőkanalat, két vékony szövetzsákot utaztatáshoz és az orrába sem a Corrierre della Sera tavalyi számait tömték, hanem klassz formaszivacsot. Egy hét után sem töri a lábam, pedig a legkényelmesebb alkalmi cipő megvásárlás után is néhány napig ragtapasszal a zsebemben szoktam sétálni – biztos, ami biztos. Szóval ennek a vásárlását nem bántam meg.

Viszont nem tudtam ellenállni a csábító akciónak, hogy a második pár féláron van (sőt bármit veszek, övet, szandált, szóval bármit, az olcsóbbikra 50% kedvezmény van), és vettem mellé egy  DaVinci utcai cipőt is - Made in Italy. (A márkákat böngészve a Leonardo rendszeres vásárlói, akaratlanul is megismerik Olaszország kultúrtörténetét.) Ez az alapjáraton 14 ezerbe kerülő csuka ma reggel sajnos már így nézett ki - szétszakadt az anyaga a cipőfűző lyukai mellett.

A blokk természetesen megvolt, irány vissza a boltba. A visszaváltás mindig a legkeményebb teszt ha kíváncsiak vagyunk milyen is egy üzlet. Nos, nem voltak nyűgösek, teljesen kedvesen, higgadtan felvették a jegyzőkönyvet, sehol nem kezdtek idegeskedni. Ez eddig jó pont. Mondjuk egy plusz körtől azért megkímélhettek volna (megnézetik a cipészükkel, hogy javítható-e), de még ez is belefér Bár azért ha nem nekem kellene telefonálgatnom, hogy mi újság, hanem ők dobnának mondjuk egy sms-t vagy mailt 2009-ben, azt azért el tudnám viselni.

Viszont amiért kicsit morcos lettem először, az az, hogy 7000 forintért választhatok majd helyette valami, ha eljön az ideje. Figyelem, nem valami leértékelt, színhibás, kifutó vagy akármilyen darabról volt szó. A kedvezmént akármi másra is beválthattam volna a boltban. Szóval az, hogy vettem egy 14 ezer értékű terméket, ami elromlott és két „boltba fáradás” után választhatok helyette egy hetest, az azért nem tetszett.

Ami azonban szimpatikus: rákérdeztem a pénzvisszafiztésre azt mondták, ha nem találok semmit, akkor arról is lehet szó. Ez akár jobb is lehet, mint a teljesárú levásárlás. A nagy kérdés, hogy mit jelent a „végső eset”. Mindenestre az eredménnyel megvárom a boltkritika megírását...