Ma gyakorlatilag a városban díszlő brit lobogók 5%-ban jelölnek angol nyelviskolát, a többi turkáló. Vajon ez kamu, vagy tényleg a pudingevők levetett cuccait vásárolhatjuk meg? A Napi Gazdaság mai cikkében megszólaltatnak több használtruha-kereskedőt is a hazai piacról, amiből az sül ki, hogy valóban angol import teszi ki az áruk zömét. Meg még egy csomó minden más is.

Tizenöt-húsz évvel ezelőtt jellemzően nem csak az járt turkálóba, aki nem engedhette meg magának az új ruhát, hanem az is, aki eredeti módon akart öltözni. Ugyanis a boltok többségében tök ugyanazt lehetett kapni. Most a rászorulók mellett azok turkálnak, akik ugyan megengedhetnék maguknak az új ruhát, de csak a középkategóriát, aminél viszont most is sokkal eredetibben lehet öltözni turkálókból. Valószínűleg ez a réteg szokott rá a használt cuccokra a válsággal.

A cikk szerint legalábbis nagyon elkülönül a kínai piacon és a turkálókban vásárló réteg. (Vajon milyen lehet a használt kínai piacos cuccokat vásárló közönség?) Magyarországon nem is nagyon lehet eladni viseltes ruhákat. A gondot leginkább a beszerzés jelenti, mert a válság miatt nem vesznek újakat a britek sem, megtartják a régit maguknak, nekünk meg nem jut semmi. ennek ellenére virágzik az üzletág, sorra nyílnak a boltok az egész országban. Mi meg lelkesen vásárolunk - főleg női és gyerekcuccokat.

Különösen megfogott az, hogy "a használtruha-kereskedelem erősen szezonális, a piac március közepétől július közepéig, valamint augusztustól december közepéig aktív". Mindenki abban a két hétben megy el nyaralni?