Akik nem értik mit keresett Réz úr az Arena Pláza Divathetek megnyitóján, azok biztosan nem tudják, mi volt a megnyitó műfaja. Nos, kerekasztal-beszélgetés. Márpedig a kerekasztal-beszélgetéshez Réz András személye épp úgy hozzátartozik, mint a letakart címkés vizes palackok vagy a körbeadogatós mikrofon. A félreértések elkerülése végett: egyáltalán nem volt rossz választás a személye (még a láksörizést is megbocsájtottuk neki). Liluval, Szabó Patríciával, Fabricius Gáborral és Lakatos Márkkal jó kis, pörgős vita kerekedett arról, hogy milyen is a divat a válság idején.

A résztvevő-választás abból a szempontból sem volt rossz, hogy a szereplők többsége a saját bőrén érzi a visszaesést: volt ugye két reklámszakember, meg egy hirdetésekben mostanság szűkölködő lap főszerkesztője. Talán épp emiatt tűnt őszintének az egész, mintha nem is egy hatalmas bevásárlóközpontban beszélgettek volna egy rakás nagy világmárka bemutatóját felvezetve. Legalábbis furán hatott ebben a díszletben az, hogy szerintük a kis márkák és a webboltok kora jön el, és hogy bár a luxust nem rázza meg az egész mizéria, a középkategóriás üzletláncok szomorkás idők elé néznek. Ahogy Réz András fogalmazott: "csak a láncainkat veszíthetjük".

És hogy hogy fogunk öltözni válság idején? Aki eddig sem nézte a cuccok árát, ezután sem fogja, aki viszont félévet gyűjtött egy-egy szebb darabra, az valószínűleg felhagy ezzel a szokásával. Szabó Patrícia bedobta a dzsoli dzsóker "kis feketét" - értsd: veszek egyetlen menő, ütős darabot, amihez minden megy és azt variálom relatíve olcsóbb cuccokkal. Persze felmerül a kérdés, hogy a a mai drága kis feketék alkalmasak-e erre a szerepre, ugyanis az utóbbi időben nem nagyon volt szempont a ruhák tartóssága. Lehet, hogy a válsággal ismét előtérbe kerülhetnek az "örök darabok"?

De nem csak takarékossággal felel az öltözködés a nehéz gazdasági helyzetre. Néhány hónapja megjelent a piacon például a Lakatos Márk által említett "recessziókék" szín: vagyis a divat, amely köztudottan mindenre reagál, a válságot is magába gyúrja. Tisztára mint mikor a francia trónörökös fosos pelusának színébe öltözött az egész arisztokrácia.

A másik trend, amit Réz András előhozott, a nemzeti karakter erősödése. Ha nehéz a helyzet, mindig jön a közösség felé fordulás, az összetartás, ami természetesen a divatban is megjelenik. Persze ez abban a korban, amikor a legkisebb divattervező ruháit is megrendelhetem a tengerentúlról, kicsit más fényt kap mint százötven éve. (És az irány persze kölcsönös, hiszen pl. Nanushka nem is csak a weben van jelen egy kontinenssel odébb.) Felmerült az örök kérdés, hogy miért nem lehet, illetve lehet-e a magyar motívumokat belevinni a hétköznapi divatba. Talán azért nem megy, mert britnek lenni kúl, magyarnak lenni meg mostanában nem igazán jó dolog? A kerekasztal megmondói szerint a dolog valahol ott kezdődik, hogy valaki nem milánóinak, hanem budapestinek öltözve tudja magát jól érezni itthon. Végül is minden ország divatja egy-egy városhoz köthető. Budapestnek pedig voltak menő korszakai, elég csak a bulizós, orfeumos húszas-harmincas évekre vagy hatvanasok formatervezési sikereire gondolni.

A beszélgetést követő bemutatókra természetesen még visszatérünk. Aki lemaradt róla, az pedig még pótolhatja az Arena Divathetein - részletes program itt olvasható. Az egészhez kapcsolódó nyereményjátékról meg itt tudhattok meg többet:www.arenaplaza.hu/divathetek