Second hand lehet egy olyan Zara pulcsi, amit tegnap vettem, de mégsem kell, ezért eladom másnak vagy beadom egy turiba.  Nincsen ezzel semmi baj, én is szoktam ilyen helyeken vásárolni magamnak. Ezzel szemben a vintage mindig valami többlet értéket képvisel, és jóval régebbi is. Van, aki húsz évben húzza meg ezt a határt, én már tizenöttől azt mondom, hogy lehet vintage. A kilencvenes évek grunge időszakának ruhái, vagy a Martensek abszolút beleférnek ebbe a keretbe, de persze vintage egy száz évvel ezelőtti színházi táska is. A lényeg, hogy az adott ruha magán viselje egy kor lenyomatát, ne a tavaly előtti H&M kollekció egyik darabja legyen. 

 

Mindig is szerettem a régi korok ruháit, szorgalmasan gyűjtögettem őket, főként a ’60-’70 évek cuccait. 16-17 évesen teljesen őrülten öltözködtem a hippi korszak stílusában – éljen a trapézgatya és az izzadós nejlon!:) Azóta sokat szelídült a ruhatáram, de a vintage brossokat, csizmákat, táskákat és az öveket a mai napig nagyon szeretem, a teljesen egyszerű ruhákat is egyedivé lehet velük tenni. Nem öltözöm már tetőtől talpig így, de egy két dolog mindig van valami régi korokat idéző rajtam. 

 

A saját ruháim beszerzése közben úgy láttam, hogy bár vannak itthon jó kis turkálók és kellemes kis boltok, konkrétan vintage butik nincsen. Emellett nagyon sok külföldi online shopot ismerek, amik olyanok, hogy gyakorlatilag az egész árukészletet azonnal fel akartam vásárolni, csak egyrészt problémát jelentett a postaköltség, másrészt meg ezek olyan dolgok, amiket jó megnézni, felpróbálni. A régebbi méretezés például teljesen más, illetve még ha a méret megfelelő is, fontos, hogy tényleg jól álljon amiért pénzt ad ki az ember. 

 

Ezekből a tapasztalatokból lassan összeállt a fejemben a kép: jó lenne egy olyan boltot csinálni, ami még nincs itthon, elérhetővé tenni a vintage stílust. Korábban is foglalkoztam divattal - újságíróként illetve stylistként dolgoztam- innen volt egy csomó megmaradt ruhadarabom, illetve gyakran járok bolhapiacra, antik bazárba. Idén májusban végül gondoltam egyet, és úgy határoztam először megcsinálom az első hazai vintage webshopot minimálban, aztán meglátjuk – és úgy néz ki, tetszik az embereknek.

 

A shop tavaszi indulása után már nyáron kaptam pozitív visszajelzéseket, blogokon és szájról-szájra terjedt a hírem. De az igazi fellendülést az ősz jelentette, egyre többen és többen érdeklődnek a ruhák iránt (a pénteki showroomon is egymás után érkeztek a lelkes érdeklődők –a szerk.) és most már újságok is írnak rólam. Nagyon örülök minden megjelenésnek, de igazából már az is elég, ha valaki nálam jár, és elmondja a szomszédjának, hogy milyen szuper cuccokat talált. Nagyon jól esik a bolt sikere, mert tényleg imádom, a szívem csücske az egész. Mindent egyedül csinálok, a fotókat, a beszerzést, a szövegeket, a honlapot, a bolt Facebook oldalát.

 

Kiválasztod a neked tetsző darabot és eljössz hozzám, ha pedig tetszik, megveszed. (A nem fővárosiaknak vagy kényelmeseknek a postai út is járható.) Nagyon fontos, hogy bármikor meg lehet személyesen nézni a kiválasztott dolgokat és persze csak akkor kell megvenni, ha tényleg megfelel, nem erőszakolok rá senkire semmit. Szeretem, ha jó kedv van és vidámság, rossz lenne, ha feljönnének az emberek és kellemetlenül éreznék magukat attól, hogy muszáj venniük valamit. Én itt nem mászom bele senki arcába, mindenki azt néz meg amit akar, ha nem tetszik semmi az se baj. Sőt, az sem, ha csak egy-egy alkalomra szeretne valaki vintage cuccokba bújni. Fotózásra vagy akár egy buliba is szívesen kölcsönadom a ruhákat egy potom összeg ellenében. Hiszen miért venne meg valaki egy iszonyú egyedi vagy őrült cuccot egyetlen buli kedvéért, ha az ár töredékéért egy estére is az övé lehet?

 

Ezek mellett szeretem megismerni a vásárlóimat, hiszen így személyre szólóan is tudok ajánlani darabokat, tudom, hogy ez vagy az tetszene az adott illetőnek, vagy tudom, hogy mi állna jól rajta.

 

Persze nagyon szuper lenne, de ahhoz komoly anyagi háttérre lenne szükség, és valószínűleg csak évek alatt térülne meg. Így egyelőre marad a webshop, illetve alkalmanként a showroomok. (a következő , kétnaposra tervezett lovebug nyílt napra még karácsony előtt fog sor kerülni – a szerk.) De ha pár év múlva annyira beindul az üzlet, akkor, miért ne, szívesen nyitnék egy igazi boltot, de egyelőre ez csak álom. 

 

Tervezem, hogy külföldről is szerzek majd be dolgokat, illetve cél, hogy több márkás és dizájner cucc legyen a kínálatban. Jelenleg vidéki vásároktól kezdve, a bolhapiacokon át a leggagyibb turkálókig mindent átnézek, bárhol lehet kincseket találni. Fontos az is, hogy jó, megfizethető áron tudjam adni a ruhákat. Annyiért tudjanak nálam az emberek minőségi vintage cuccokhoz jutni, mint amennyiért egy kommerszebb H&M-ben vagy Zarában vennének egy olyan darabot, amiből aztán még egy tucat jön szembe velük az utcán.

Azért arra is figyelek, hogy az általam árult ruhák passzoljanak a mostani trendekhez.

Persze van egy pár őrült hülyeség – nekem az idiótaság nagyon fontos, de egy kis játékosság, bogarasság minimum kell. Mindig végigjárom a Bershkát, Stradivariust és a többit, és az a leghihetetlenebb, hogy a divat tényleg mindig ismétli önmagát. Még a visszafogottabb Mango katalógusa is tele van a ’70-’80 évek őrült cuccaival. És akkor már miért ne hordaná az ember a tényleg akkoriban készült, sokszor a maiaknál jobb minőségű ruhákat? Persze nem azt mondom, hogy tetőtől talpig vintageba kell öltözni - nekem is van egy csomó középkategórás cuccom - csak azt, hogy jól kell tudni a különböző korok ruháit kombinálni és attól lesz izgalmas, egyéni egy outfit. 

 

Webshop itt,további infók itt és itt.

 

Mi szintén csak biztatni tudjuk a Budapest Butik olvasóit a stílusok keverésére. Önöknek bejön a vintage?